55 sz. FCI standard

A puli múltja minden bizonnyal a honfoglalás előtti időkre, messzi Ázsiába nyúlik vissza. Elődeink közel 100 évet töltöttek a Don és a Dnyeper közötti Levédia, majd attól délebbre fekvő, Etelköz területén.
Az előző fajtákkal szemben a puli kifejezetten terelőkutya fajta. Az őshonos fajtája a fekete színű nemezes szőrzetű egyed, de a hatvanas évektől nemesítés folytán kitenyésztették a fehér és a fakó színváltozatát is.
A mozgása igen élénk, temperamentumos. Lépése rövid, vágtája gyors, rendkívül fordulékony. Gyakran jellegzetesen aprózó. A fajtár az igen élénk vérmérséklet és a nagy aktivitás a jellemző. Mindenre figyel, és reagál. A testfelépítése alapján a puli a finomabb szerkezetű kutyák csoportjába tartozik, de ugyanakkor szilárd alkat jellemzi.
A ˝pusztai múlt˝ magyarázza, hogy a puli igénytelen az elhelyezkedésével szemben, csak télen, a hideg szél ellen keres menedéket. A pulinak nem természetes közege a lakás. Legmegfelelőbb kint a szabadban tartani.
A puli sem válogatós az élelmezésében. Kis igényű, sőt az elhízás jelensége egyáltalán nem jellemző a fajtára.