238 sz. FCI standard

​A mudi eredetét tekintve biztosat nem tudunk, csak feltételezésekre hagyatkozunk. Ez annak köszönhető, hogy az 1930-as évekig terelő pásztorkutyafajtáinkat nem különböztették meg egymástól nem voltak fajtaleírások. A mudi név 1936 óta használatos. Középnagy pásztorkutyafajta, élénk vérmérsékletű. A szőrzet színei: fényes fekete, fehér, maszkos fakó, szürke márványozott, de a legelterjedtebb a fekete. Ezeknél a színeknél az orrtükör és a szájszél feketén pigmentált. Ha a szőrzet elveszti fényét, borzolttá válik, hullani kezd, ha a bőr száraz és erősen korpásodik, az valamilyen betegségre utal. Ezért fontos a kutya bundájának rendszeres ellenőrzése és ápolása. A pásztorok mellett eltöltött évtizedek alatt a mudi rendkívül szilárd szerkezet fajtává vált, hiszen csak a legéletrevalóbb egyedek maradhattak életen és szaporodhattak. A mudi a mai napig egészséges fajta maradt, de az egyes egyedek egészségének megőrzése a gazda feladata is. Mudi első ránézésre nem tartozik a legesztétikusabb kutyák közé. A felületes szemlélő jelentéktelen falusi kutyának tartaná addig, amíg fel nem fedezi kedvességét, értelmét, hűséget sugárzó gesztenyebarna szemét.